A cukorbetegség egyik legkínzóbb és legironikusabb tünete a csillapíthatatlan édességvágy. Kívülről nézve érthetetlen: miért vágyik valaki csokira vagy süteményre, akinek a vérében amúgy is az egekben van a vércukorszintje? A válasz a szervezetünk belső „logisztikájában” rejlik.
Éhezés a bőség zavarában
Képzeljük el a testünket úgy, mint egy várost, ahol az utcákon (a véráramban) rengeteg élelmiszeres kamion (cukor) áll sorban. A lakók (a sejtjeink) viszont a házakban éheznek, mert a kapuk zárva vannak, és nincs, aki bevigye az árut.
A cukorbetegeknél pont ez történik. Mivel nincs elég inzulin, vagy a sejtek nem reagálnak rá megfelelően, a cukor nem tud bejutni oda, ahol energiává alakulna. A sejtek „éhezési jeleket” küldenek az agynak, az agy pedig kiadja a parancsot: „Azonnal energiára van szükségünk! Egyél valami töményet!”
Az agy trükkje: A gyors segítség illúziója
Amikor az agyunk energiahiányt észlel, nem salátát fog követelni. A leggyorsabb energiaforrást akarja, ez pedig a finomított szénhidrát és a cukor. Ez egy ördögi kör:
1. A sejt éhezik.
2. Az agy édességet követel.
3. Eszünk valami cukrosat.
4. A vércukorszint még magasabb lesz, de mivel továbbra sem jut be a sejtbe, az éhségérzet nem múlik el.
A hullámvasút-effektus
A másik ok a hirtelen vércukoresés, azaz a hipoglikémia. Ha a kezelés (gyógyszer vagy inzulin) miatt a szint túl gyorsan zuhan le, a szervezet pániküzemmódba kapcsol. Ilyenkor jön a remegés, a verítékezés és az a farkaséhség, amikor az ember képes lenne egy egész cukrászdát felfalni.
Mit lehet tenni?
A megoldás nem az akaraterőben rejlik, hanem a biológia kijátszásában. A szakemberek szerint a lassú felszívódású szénhidrátok (például teljes kiőrlésű gabonák) és a megfelelő rostbevitel segíthet „becsapni” a sejteket, így elkerülhető az a bizonyos kínzó vágy a tiltott gyümölcs – vagyis a sütemény – után.
A cukorbeteg édességvágya nem falánkság, hanem a test segélykiáltása az energiáért, amit lát, de nem tud megérinteni.