A Szőlő utcai javítóintézet ügye, avagy egy elhallgatott rendszer története!
A Szőlő utcai javítóintézet hosszú időn keresztül a magyar gyermekvédelem egyik zárt intézményeként működött. Bár feladata hivatalosan a fiatalkorúak nevelése és reintegrációja lett volna, a sajtóban és tanúvallomásokban idővel egyre több jel utalt arra, hogy az intézmény falai között súlyos visszaélések történtek.
Korai jelzések már évekkel a botrány kirobbanása előtt megjelentek. Volt növendékek és hozzátartozók elszigetelt beszámolókban durva bánásmódról, megalázásról és indokolatlan fizikai fegyelmezésről számoltak be. Ezek az információk azonban sokáig nem kaptak érdemi nyilvánosságot, a hatósági reakciók elmaradtak.
A fordulópontot az jelentette, amikor az intézmény vezetésével kapcsolatban súlyos bűncselekmények gyanúja merült fel. A sajtó ekkor kezdett beszámolni kényszerítésről, hatalmi visszaélésről és rendszerszintű problémákról. Mindezt később több tanúvallomás is megerősítette, amelyek már nem egyedi eseteket, hanem következetes mintázatot rajzoltak ki.
A döntő változást a biztonsági kamerafelvételek és belső videók nyilvánosságra kerülése hozta. Ezek a felvételek egyértelműen dokumentálták fiatalkorúak bántalmazását, az indokolatlan fizikai erőszak alkalmazását és a dolgozók agresszív fellépését. A vizuális bizonyítékok hatására az ügy társadalmi jelentősége ugrásszerűen megnőtt.
A nyilvánosságra kerülést követően rendőrségi és ügyészségi intézkedések indultak. Több érintettet őrizetbe vettek, az intézmény vezetésében személyi változások történtek, és átfogó vizsgálatok kezdődtek. Egyértelművé vált, hogy nem elszigetelt túlkapásról, hanem hosszabb ideje fennálló, strukturális problémáról van szó.
Az ügy társadalmi reakciókat is kiváltott. Tüntetések, civil megmozdulások és közéleti viták indultak a gyermekvédelem működéséről. A Szőlő utcai eset így a rendszerhibák szimbólumává vált, rámutatva arra, hogy az ellenőrzési mechanizmusok hiánya milyen súlyos következményekkel járhat.
A Szőlő utcai javítóintézet ügye nem csupán egy intézmény története, hanem figyelmeztetés arra, hogy a gyermekvédelemben a jelzések figyelmen kívül hagyása és az elszámoltathatóság hiánya súlyos emberi jogi sérelmekhez vezethet.
Több embert vettek őrizetbe, beleértve az intézet volt igazgatóját (Juhász Péter Pál), élettársát és más munkatársakat!
Kovács Buna Károly, a Szőlő utcai javítóintézet megbízott igazgatója lemondott hivataláról a felvételek nyilvánosságra kerülése után. A hatóságok vizsgálják, hogy bizonyítékokat próbáltak eltüntetni, illetve hogy a bántalmazás hosszabb ideje ismert volt a hatóságok előtt.
A Szőlő utcai javítóintézet ügye nem egyetlen ember bűne,
nem egy „kirívó eset”,nem egy félresikerült fegyelmezési módszer.
Ez egy rendszer története! Egy helyé, ahol gyerekeket kellett volna védeni és ahol ehelyett éveken át félelem, erőszak és hallgatás uralkodott.
Voltak jelzések. Voltak suttogások. Voltak történetek.De nem volt felelősség, addig amíg videók nem kerültek elő. Amíg a falak nem kezdtek „beszélni”. Amíg már nem lehetett tovább elfordítani a fejet.
A Szőlő utca ma nem csak egy cím Budapesten.
Hanem egy kérdés mindannyiunkhoz:
👉 Hány gyereknek kell még megsérülnie ahhoz, hogy komolyan vegyük a gyermekvédelmet?
👉 Hány intézményben történik mindez csendben, kamerák nélkül?
Ez a cikk nem lezárni akar egy ügyet, hanem emlékeztetni arra, hogy a hallgatás is bűnrészesség.
2025.12.16 – Bai László
Forrás : Civil Háttér