Amikor egy állampolgár belép egy magyar állami kórház kapuján, ma már nem a gyógyulás reménye az első gondolata, hanem a túlélésé. Az egészségügyi rendszer, amely egykor a társadalmi gondoskodás bástyája volt, mára romokban hever. A falak szó szerint omladoznak, a folyosókon kiégett, fásult arcú szakemberek rohannak, miközben a betegek kisebb, banális panaszokkal bekerülve kockáztatják, hogy súlyosabb állapotban, vagy egyáltalán nem távoznak.
A fizikai pusztulás: Beázás és omló vakolat
Nem kell mélyre ásni a tényekért, elég besétálni bármelyik megyei vagy fővárosi intézménybe. A kép lesújtó: málló vakolat, penészes kórtermek, beázott mennyezetek, ahonnan olykor darabok hullanak a betegágyakra. „Vicces, de omlik az egészségügyi rendszer,” mondja egy beteg, de a mosolya keserű. Nem vicces. Tragikus.
A legutóbbi kormányzati jelentések ugyan plusz 280 milliárd forintos forrásbővítést ígérnek a 2026-os költségvetésben (1.2), és évközi adósságrendezési támogatásokat is folyósítanak (1.3), de a beszállítók felé felhalmozott 117 milliárd forintos tartozás (1.3) és a rendszerszintű amortizáció mellett ez csupán csepp a tengerben. Az infrastruktúra megújítására fordított összegek (pl. az Egészséges Budapest Program keretében) (4.2) kevesek ahhoz, hogy a teljes összeomlást megfékezzék.
Az emberi erőforrás katasztrófája: Hiányoznak és kiégtek
A falaknál is súlyosabb gond az emberhiány. Az orvosok, nővérek és ápolók ezrei hagyták el a pályát vagy az országot a megalázóan alacsony fizetések, a tarthatatlan munkakörülmények és a krónikus túlterheltség miatt. Aki maradt, az kiégett, fásult és végletekig kimerült. „Húsz órája vagyok talpon, tíz beteg jut rám egyszerre, mire a végére érek, az első állapota már romlott,” meséli egy névtelenséget kérő ápoló.
A szakszervezetek hiába kértek 90 milliárd forintot bérfejlesztésre, hogy a minimálbér-emeléssel azonos mértékű, 13 százalékos béremelést kaphassanak az egészségügyi szakdolgozók (2.1), a rendszerbe épített bérkiegészítések és finanszírozási átalakítások (4.1) nem elegendők ahhoz, hogy megtartsák a munkaerőt. A szakértők szerint új kormányzati szemléletre és hat stratégiai lépésre lenne szükség a megújuláshoz (2.2), de a realitás ma még a hiány.
A legnagyobb kockázat: Bejutni könnyű, túlélni nehéz
A legsúlyosabb következmény, hogy a rendszer már az alapvető biztonságot sem garantálja. Egy kisebb betegséggel – például egy rándulással vagy enyhébb fertőzéssel – kórházba kerülő beteg kockáztatja, hogy súlyos, akár halálos szövődményeket szerezzen.
A statisztikák riasztóak:
- A kórházi fertőzések száma rendületlenül nő: 2021-ben 16-21 ezer esetet azonosítottak, és ezek csaknem fele halállal végződött (3.2). 1400 esetben maguk az intézmények ismerték el, hogy a fertőzés szerepet játszott a beteg halálában (3.2).
- Bár az elhunytak átlagéletkora nőtt, emelkedik a légzőszervi és fertőző betegségek általi halálozás száma (3.1).
- Súlyosbodik a helyzet a daganatos betegségeknél is, különösen a középkorúak körében, miközben Magyarország továbbra is rosszul áll Európa ráktérképén (3.1).
„Egy egyszerű vakbélműtétre jöttem, és egy hét múlva egy olyan fertőzéssel küzdöttem, amibe majdnem belehaltam,” mondja Bálint, aki egy sportos, harmincas éveiben járó középvezetőként 40 kilót fogyott a kórházban szerzett Clostridium difficile fertőzés miatt (3.2).
Az egészségügy már nem csupán orvosi, hanem súlyos társadalmi és bizalmi válságba jutott. Az omló falak között nemcsak a vakolat hullik, hanem az állampolgárok biztonságérzete is. Vicces? Inkább a végjáték kezdete.