Szellő utcai ( EGYMI) Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
Segélykiáltás Óbudáról:
Kiégett pedagógusok, verbális bántalmazásnak kitett SNI-s gyerekek egy iskolában
Névtelenül nyilatkozó kollégák és kétségbeesett szülők jelzései alapján drámai kép rajzolódik ki az egyik óbudai iskola mindennapjairól.
A pedagógusok végletesen kimerültek, a feszültséget pedig gyakran a legsérülékenyebbeken, a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekeken vezetik le.
Rendszerszintű a baj, de a megoldás várat magára.: „Már nem bírjuk tovább nézni, ami itt folyik” – kezdi beszámolóját az intézmény egyik pedagógusa, aki kérte neve elhallgatását.
Elmondása szerint az iskolában uralkodó légkör pattanásig feszült.
A tanárok túlterheltek, az adminisztrációs terhek és a krónikus létszámhiány miatt a végkimerülés szélén állnak.
A kiégés jelei pedig egyre drasztikusabb formában mutatkoznak meg a mindennapi munkában.
A verbális bántalmazás mindennapos?
A legsúlyosabb vádak a gyermekekkel való bánásmódra vonatkoznak.
Több forrásunk is megerősítette, hogy a pedagógusok rendszeresen kiabálnak a diákokkal, esetenként csúnyán beszélnek velük, és verbálisan bántalmazzák őket. „Olyan hangnemet engednek meg maguknak, ami elfogadhatatlan egy oktatási intézményben.
A gyerekek félnek, gyomorgörccsel jönnek iskolába” – meséli egy érintett szülő.
Különösen aggasztó a helyzet a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek esetében.
Ők azok, akiknek a legnagyobb szükségük lenne türelemre, megértésre és differenciált figyelemre.
Ehelyett gyakran ők válnak a frusztrált pedagógusok céltáblájává.
„Láttam, ahogy egy kolléga rángatott egy autista kisfiút, mert az nem reagált elég gyorsan az utasításra.
Egy másik esetben egy ADHD-s gyereket nyilvánosan megszégyenítettek a társai előtt” – idézi fel egy másik, anonimitást kérő munkatárs.
Segítség helyett hallgatás
A pedagógusok és szülők elmondása szerint a problémák nem újkeletűek, és többször is jelezték azokat az iskola vezetésének.
Érdemi lépések azonban nem történtek. „A vezetés a szőnyeg alá söpri a problémát.
Azt mondják, nincs elég ember, örüljünk, hogy egyáltalán van, aki tanít.
Aki pedig felemeli a szavát, azt ellehetetlenítik” – panaszolja az egyik pedagógus kolléga.
Ez a tehetetlenség és a következményektől való félelem vezetett oda, hogy többen végül külső segítséghez fordultak, vállalva a névtelenséget. Úgy érzik, a rendszer cserben hagyta őket, és ami még fontosabb, cserben hagyta a gyermekeket.
Rendszerszintű a baj..?
Bár az óbudai eset konkrét, a szakértők szerint a probléma hátterében mélyebb, rendszerszintű okok húzódnak meg.
A pedagóguspálya presztízsének csökkenése, az alacsony bérek, a túlterheltség és a szakmai támogatás hiánya mind hozzájárulnak a tömeges kiégéshez.
Ha ehhez hozzáadjuk az SNI-s gyermekek integrációjának megfelelő feltételek nélküli erőltetését, a helyzet robbanásveszélyessé válik.
Az SNI-s gyermekek nevelése és oktatása speciális szakértelmet és erőforrásokat igényel.
Ha ezek nem állnak rendelkezésre, a pedagógusok tehetetlennek érzik magukat, ami frusztrációhoz és végül agresszióhoz vezethet.
A megoldás sürgető!
Az óbudai iskola esete intő jel.
Nem lehet tovább halogatni a pedagógusok helyzetének rendezését és az oktatási rendszer átfogó reformját. Sürgősen szükség van:
A pedagógusok munkaterheinek csökkentésére és bérének emelésére.Pszichológiai támogatás és szupervízió biztosítására a tanárok számára.
Az SNI-s gyermekek ellátásához szükséges szakemberek (gyógypedagógusok, asszisztensek) és eszközök biztosítására.
Hatékony jelzőrendszer és panaszkezelési mechanizmusok kiépítésére az iskolákban.
Minden gyermeknek joga van a biztonságos, erőszakmentes és támogató iskolai környezethez.
A pedagógusoknak pedig joguk van ahhoz, hogy méltó körülmények között, szakmai támogatással végezhessék munkájukat.
Az óbudai iskola falai között zajló dráma arra figyelmeztet, hogy ha nem lépünk, mindkét oldalon súlyos árat fogunk fizetni.