Egyetlen pillanatnyi sötétség, és hirtelen eltelik közel két évtized. Terry Wallis 1984-ben, húszévesen szenvedett autóbalesetet, aminek következtében egy néma, mozdulatlan testbe zárva szakadt el a külvilágtól. Amikor 2003-ban váratlanul újra beszélni kezdett, egy olyan világban ébredt, ahol a szülei megöregedtek, a csecsemő lánya pedig már felnőtt nő volt. 19 év után.
1984 nyarán az Arkansas állambeli Terry Wallis egy életerős fiatal férfi volt, aki nemrég vált édesapává. Kislánya, Amber mindössze hathetes volt, amikor Terry egy barátjával autózott az Ozark-hegység kanyargós útjain. A kisteherautójuk megcsúszott, átszakította a szalagkorlátot, és egy szakadékba zuhant.
Terry 19 év után tért vissza a családjához, és az ébredése hatalmas változást hozott az életükben.
Terry ébredése igazi csoda volt, amely sokak számára reményt adott a nehéz időkben. Az orvosok és a családtagok le voltak nyűgözve, hiszen 19 év után
Terry ébredése 19 év után új reményt hozott a családja életébe.
Ez a történet egyedülálló és szívszorító, amely bemutatja, hogy milyen nehézségek és kihívások után, 19 év után mennyire megváltozhat az élet.
A roncsot csak másnap fedezték fel. Terry barátja a helyszínen meghalt, és Terry is kritikus állapotba került. A koponyája súlyosan megsérült, a kórházba szállítás után pedig kómába esett. Az orvosok szerint az agykárosodása miatt esély sem volt rá, hogy valaha magához térjen.
Tizenkilenc év a betegágy mellett
Terryt egy rehabilitációs központban helyezték el, édesanyja, Angilee, és édesapja, Jerry pedig a következő tizenkilenc évben minden egyes nap látogatták.Beszéltek hozzá, meséltek neki a mindennapokról, hétvégente pedig hazavitték. Bár Terry semmilyen jelet nem adott arról, hogy érzékeli a külvilágot, a szülei kitartottak amellett, hogy a fiuk valahol mélyen odabent mindent hall. Utólag kiderült: az, hogy a család folyamatosan beszélt hozzá, lehetett az egyik kulcsa annak, ami majdnem húsz évvel később történt.
Az első szó
2003 júniusában egy teljesen átlagos napnak indult a műszak a rehabilitációs központban. Terry édesanyja belépett a kórterembe, az ápoló pedig megszokásból, mintegy rutinként feltette a kérdést az ágyban fekvő férfinak:– Terry, ki jött ma hozzád?
A férfi, aki 1984 óta egyetlen artikulált hangot sem adott ki, nyelt egyet, majd halkan, de tisztán kiejtette: – Anya.Angilee térdre rogyott a döbbenettől. Ezt követően Terry kért egy kis tejet, majd a kedvenc üdítőjét, egy Pepsit.
Néhány napon belül pedig már rövid mondatokban kommunikált a szeretteivel. Húsz év csendje tört meg egyetlen délután alatt.Az agy újraépítette önmagátAmikor Terry ébredésének híre elterjedt, neurológusok utaztak Arkansasba.
Addig az volt az orvosi álláspont, hogy ha valaki egy-két éven belül nem ébred fel egy ilyen állapotból, a károsodás visszafordíthatatlan.
A legmodernebb agyi képalkotó eljárások megadták a választ. Terry agya a tizenkilenc év alatt lassan újraépítette önmagát. Az épen maradt agysejtek új idegpályákat növesztettek, megkerülve a sérült területeket, hogy újra kapcsolatot teremtsenek a beszédért és mozgásért felelős központokkal.
Az orvosok ezt axonális sarjadzásnak nevezik. Terry tehát nem klasszikus kómában volt, hanem egy úgynevezett minimálisan tudatos állapotban, amelyben az agya évtizedeken át küzdött a gyógyulásért – miközben a családja folyamatosan mellette volt.
Azt hitte, még mindig Reagan az elnökAmikor Terry megszólalt, a tudata még mindig 1984-ben járt. Úgy hitte, hogy húszéves, és amikor megkérdezték tőle, ki az Egyesült Államok elnöke, habozás nélkül Ronald Reagant mondta.A legnehezebb az volt, amikor lányával, Amberrel találkozott. Terry egy csecsemőre emlékezett, de egy tizenkilenc éves, felnőtt nő állt az ágya mellett. Az elvesztegetett időt nem kaphatták vissza, de esély nyílt arra, hogy újra megismerjék egymást.
Még tizenkilenc év jutottTerry Wallis sosem gyógyult meg teljesen. A teste életre szóló sérüléseket szenvedett a balesetben, mozgáskorlátozott maradt, és a rövid távú memóriája is komolyan sérült. Mégis, a visszatérése átírta a neurológia tudományát, és reményt adott a súlyos agysérülést szenvedett betegek hozzátartozóinak.Terry végül 2022 márciusában, 57 éves korában halt meg. Tizenkilenc évig élt bezárva a saját testében, és hajszálpontosan ugyanennyi időt kapott az ébredése után, hogy még egyszer utoljára együtt lehessen a családjával.
Forrás: Blikk