Ma tizennyolc éve fedezték fel, hogy ismeretlen elkövetők elvitték a Fiumei úti sírkertből Kádár János koponyáját és nejének aranyból készült urnáját. A sír feldúlása büntetőjogi szempontból mégsem minősülhetett kegyeletsértésnek, mivel a házaspárnak nem voltak egyenesági leszármazottai, márpedig ez a cselekmény csak magánindítványra üldözhető. A rongálás miatt indított nyomozást fél év után lezárták, ahogy a kitűzött, kétmilliós nyomravezetői díjat is visszavonták. A sírt viszont helyreállították, majd védettnek nyilvánították, csak éppen a koponyatolvajokat, akiknek a tette már elévült, nem találják azóta sem.
Kádár Jánost, aki több mint három évtizedig volt az ország első számú vezetője, 1989. július 14-én temették el állami ceremóniával az akkori Kerepesi úti (ma Fiumei úti) sírkertben, a Munkásmozgalmi Pantheon közelében. Másfél évvel később felesége, Kádár Jánosné Tamáska Mária urnáját végakaratának megfelelően a férje sírjába helyezték el.
Koponyatolvajok Pesten és Geszten
Megdöbbentette a közvéleményt, amikor 2007. május 2-án arról adott hírt a Magyar Távirati Iroda, hogy az éjszaka leple alatt ismeretlenek a Fiumei úti sírkertben feldúlták Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt egykori első emberének sírját. A tettesek elvitték a néhai főtitkár koponyáját, csontvázának egy részét, valamint Kádár Jánosné Tamáska Mária urnáját. A közeli Munkásmozgalmi Pantheon falára fekete festékkel a következő szöveget írták fel: „Gyilkos és áruló szent földben nem nyugodhat 1956–2006.” Ez a szöveg egyébként a Kárpátia együttes Neveket akarok hallani című számának egyik strófája. A sír eltávolított fedelére pedig a „Gyilkosok, 56” feliratot fújták festékszóróból.
Nem ez volt az első támadás. Egy 69 éves asszony még 2000 novemberében zöld festékkel mázolta össze a Munkásmozgalmi Pantheon falát, valamint több kommunista vezető, köztük a volt főtitkár síremlékét. Tettét azzal magyarázta, hogy a kommunisták és Kádár lelkén sok ártatlan ember halála szárad.
Azt is kevesen tudják, mert a korabeli sajtó szemérmesen agyonhallgatta, hogy a nem túl távoli múltban már vitték el feltört sírból ismert magyar politikus koponyáját.
Negyvenkét éve, 1983 nyarán a magyar–román határnál fekvő kis zsákfaluban, Geszten törték fel a Tisza-kastélyhoz közeli családi kriptát. Az ismeretlen tettesek felnyitották az 1918-ban meggyilkolt Tisza István volt miniszterelnök koporsóját, és elvitték a koponyáját. Az elkövetők kilétére sohasem derült fény, ahogy az eltűnt koponya sem került elő.
Kegyeletsértés helyett rongálás
Visszatérve a néhai pártfőtitkár ügyére, kegyeletsértés miatt azért nem indulhatott nyomozás, mert ez a vétség kizárólag az elhunyt hozzátartozójának vagy örökösének a magánindítványára üldözhető, márpedig Kádáréknak nem voltak rokonai. Így a büntetőeljárás rongálás vétségének alapos gyanúja miatt indult el. Az akkori Büntető törvénykönyv a kegyeletsértést legfeljebb egyévi, míg a rongálást három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegette.
Az ügyben a VIII. kerületi rendőrkapitányság indított eljárást, de a nyomozást május 4-étől a Budapesti Rendőr-főkapitányság erre a célra felállított, tíz főből álló nyomozócsoportja vette át. Budapest rendőrfőkapitánya az elkövetők felkutatása érdekében bruttó kétmillió forint nyomravezetői díjat tűzött ki.
A nyomozás során kiderült, hogy a tettesek eltávolították a síremlék vörös gránit fedőlapját, és a földet nagyjából másfél méteres mélységig kihányták a sírgödörből. Kádár fémkoporsójának alsó részén egy 30×30 cm-es nyílást vágtak, és ezen keresztül emelték ki a csontokat, köztük a koponyáját.
A helyszínelők hamar tisztázták, hogy a sírt május elsején, éjjel egy óra után, valamikor kora hajnalban nyithatták fel. Ezt onnan lehetett tudni, hogy a szolgálatos temetőőrök éjjel egykor ellenőrizték a sír környékét, a közeledő ünnep miatt kihelyezett égő mécsesek miatt, és az őrök ekkor még épnek találták Kádár sírhelyét.
Az elkövetők dolgát az is megkönnyítette, hogy az 56 hektáros sírkert felügyeletét akkoriban csupán három temetőőr látta el.
A sírgyalázást május 2-án délelőtt egy, a sírhoz látogató csoport fedezte fel.
„Nagy durranásra készültek”
A rendőrök négyzetméterről négyzetméterre átkutatták a temető területét csontok után kutatva, és találtak is ujj- és lábnyomokat a környéken. A sírból DNS-mintákat is vettek. A nyomozók az adatokból arra a következtetésre jutottak, hogy az elkövetők hárman voltak, és egyikőjük nem először végezhetett exhumálást, sőt szemtanúk a bűnözők autóját is látni vélték.
A nyomozócsoport ezt követően „vidéken hajtott végre különböző halaszthatatlan nyomozati cselekményeket”, továbbá titkosszolgálati módszerekkel szerzett információk alapján olyan szélsőséges szervezetek között is vizsgálódott, amelyek állítólag valamilyen „nagy durranásra készültek”.
Összesen hatszáz embert hallgattak ki, haemogenetikai, vegyész, igazságügyi antropológiai és nyomszakértő segítségét is igénybe vették, mégsem akadtak az elkövetők nyomára.
Az ígéretesen indult nyomozás megfeneklett, ezért 2007. november 29-én a Budapesti Rendőr-főkapitányság közleményben tudatta:
A szakértői vélemények, illetve a tanúk által előadottak alapján – az alapos és gondos, mindenre kiterjedő nyomozás ellenére – nem merült fel olyan adat, tény vagy bármilyen más bizonyíték, amely a rongáló személyének beazonosítását lehetővé tette volna. Ezért a hatóság – mivel az elkövető kiléte a nyomozás során nem volt megállapítható – megszüntette az eljárást.
onspirációk, összeesküvés-elméletek
Valódi tettesek híján így – mint már annyiszor a kriminalisztika történetében – maradtak a konspirációk, összeesküvés-elméletek és legvadabb teóriák:
- A történtek mögött a romagyilkosságok egyik gyanúsítottja, Cs. István, alias Csontrabló állt.
- A csontokat egy skandináv neonáci csoport megrendelésére vitték ki külföldre.
- A kommunista párt szimpatizánsai szerint a koponya nem került messze a nyughelyétől. A szélsőjobboldal politikai céllal törte fel a sírt.
- A koponya már megsemmisült, mert a néhai főtitkár csontritkulásban szenvedett, és emiatt a csontjai a levegőn elporladnak. Ezért tették a testét annak idején leforrasztott fémkoporsóba.
- Egy fővárosi médium, Nadin kapcsolatba lépett a pártvezér szellemével, aki arról számolt be, hogy egy Németországban élő, jómódú férfi bérelt fel öt embert a piszkos munka elvégzésére. Kádár a túlvilágról elmondta neki, hogy az idős férfi műemlékszobát rendezett be, ahol mai napig őrzi a maradványait.
Már nem lehet a rongálókat megbüntetni
Bő tíz éve annak veszélye is felrémlett, hogy felszámolják Kádárék sírját. Miután a temetés óta éppen eltelt 25 év, lejárt a sírhely fennmaradási szerződése, amit meg kell hosszabbítani, mert különben a sírt felszámolják. Ez végül nem következett be, mert pár nap múlva a Boross Péter korábbi miniszterelnök által vezetett Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság
védettnek minősítette a síremléket, így azt a porladási idő lejártára való hivatkozással már senki sem számolhatja fel.
Ami pedig a 2007-es rongálást illeti, a régi és az új Büntető Törvénykönyv szerint is elévült a tettesek büntethetősége. Főszabályként ugyanis egy bűncselekmény elévülési ideje a büntetési tételének felső határához igazodik, de legalább öt esztendő, ami azt jelenti, hogy a koponyatolvajokat már nem lehet – legalábbis büntetőjogilag – felelősségre vonni.
Forrás: https://index.hu/