Alig nyolcvan éve, hogy Franz Greiter svájci kémikustanuló csúnyán leégett hegymászás közben, mire bosszúságában kifejlesztette a hegyről elnevezett Piz Buin gleccserkrémet 1946-ban. Nem sokkal korábban amerikai katonák szenvedtek sokat a tüzes napfénytől a csendes-óceáni trópusokon a második világháborúban. Ott Benjamin Green pilóta állt elő egy Red Vet Pet (vörös állatgyógyászati vazelin) nevű krémmel. (Nem mellékesen ekkoriban fejlesztették ki az első modern napszemüvegeket is az amerikai pilótáknak).
Megszületett a naptej, és elindult diadalútjára, az 1980-as években kezdődő ózonlyukpánik pedig annyira nélkülözhetetlen termékké tette a fényvédőket, hogy ma már egy sima napon sétálás sem képzelhető el nélkülük. Pontosabban elképzelhető, ha nem számít, hogy pecsenyére sülnek a ruhával nem takart testrészek, és ha nem izgat fel, hogy az egyik leggyakoribb ráktípus az agresszív UV-sugárzás okozta bőrrák, a melanóma.
Voltak már korábban is napfényvédő-próbálkozások, az ókori görögök például olívaolajat, az egyiptomiak pedig rizs-, jázmin- és csillagfürtkivonatokat használtak leégés ellen, de soha nem terjedtek el széles körben. A naptej, ez az ízig-vérig modern, 20. századi találmány viszont igen. Modern? Egy nagy feltűnést keltő kutatás szerint nincs új a nap alatt, már az ősemberek is használtak naptejet. Ha nem így tettek volna, lehetséges, hogy nem éltek volna túl egy különösen cudar időszakot 41 ezer évvel ezelőtt. A Neander-völgyiek például nem élték túl.
Ezzel a merész elmélettel egy antropológusokból, geológusokból és a Michigani Egyetem kutatóiból álló nemzetközi tudóscsapat állt elő nemrég, és rögtön a viták kereszttüzében találták magukat. Ami nem csoda, hiszen a történet egy amúgy is csak bizonytalanul ismert rendkívüli eseményhez, egy kétezer évig elhúzódó mágnesespólus-váltáshoz, a Laschamp-eseményhez kapcsolódik.
Közbejött egy pólusváltás
41 ezer évvel ezelőtt váratlanul elmozdultak a Föld északi és déli mágneses pólusai, és rövid időre fel is cserélődtek. Önmagában ez nem lett volna akkora baj az akkori emberek számára, mert nemhogy műholdas navigációs és kommunikációs rendszerek nem léteztek, de még fémeszközök sem, csak pattintott kőszerszámok, igaz, mesteri színvonalon elkészítve.
Viszont a Földet glóriaként körülölelő mágneses tér erőssége tizedére gyengült,
ami viszont elég nagy baj, mert mágneses védőernyő nélkül a bolygót bombázó gyilkos kozmikus sugárzás minden életet elpusztítana a szárazföldön. Nagy szerencsénk, hogy a Föld forgó, belső olvadt vasmagja elektromos áramokat, ezzel pedig kellően erős mágneses védőburkot generál bolygónk köré, különben nem lehetnénk itt, és próbálnánk megérteni, hogy is jutottunk idáig.
Nos, ez a külső védvonal gyengült le drasztikusan, beengedve az űrből érkező nagy energiájú részecskéket, amik pedig lebontották (elvékonyították) a Napból érkező sejtgyilkos UV-sugarakat megszűrő ózonréteget. A katasztrófa pazar látványorgia kíséretében zajlott, az égbolt ugyanis sarki fényben tündökölt a Föld nagy részén.
Nem kérdés, mi történne, ha most lepné meg az emberiséget egy hasonló mágnesespólus-váltás: totális káosz. Megadná magát a kortárs technológia, tönkremennének a műholdak, leállna a kommunikáció, megbénulna az élet, a gyilkos erősségűvé váló napsütés pedig tömegek halálához vezetne. De a káoszhoz nem is kell egy ilyen léptékű természetes változás. Ahogy most április végén láthattuk, egy valószínűsíthető műszaki hiba elég volt ahhoz, hogy Spanyolország hosszú órákra elektromos áram nélkül maradjon, és eluralkodjon a pánik.
Egyszer csak kitört a tudat forradalma
Különös időszakot élt meg a Homo sapiens 41 ezer évvel ezelőtt. Máig nem teljesen világos okok (vélhetően a kedvezőtlenné váló éghajlat) miatt körülbelül 55-65 ezer évvel ezelőtt kis csoportjuk váratlanul elhagyta Afrikát, és talányosan rövid idő alatt kialakult közöttük az absztrakt gondolkodás, a spiritualitás, a művészet, a kultúra és a kreatív eszközhasználat.
A gondolkodás és a megismerés pár ezer év alatt szintet ugrott.
Kapcsolódó
Nőiesebbé kellett válnia az embernek, hogy uralni tudja a világot
Hadat üzentek őseink a melldöngető macsóknak.
Ez volt a kognitív forradalom (kognitív áttörés), az emberi történelem egyik legfontosabb szakasza, amikor a már 200 ezer éve létező Homo sapiens gondolkodásmódja és kommunikációs képességei hirtelen és radikálisan megváltoztak. Innentől nevezzük fajunkat modern embernek, azaz Homo sapiens sapiensnek (még akkor is, ha sokszor indokolatlannak tartjuk a sapiens = értelmes jelzőt). Erről a rejtélyes és ugrásszerű változásról olyan újdonságok tanúskodnak, mint az íj, a nyíl, a tű, a faragott figurák és az ékszerek megjelenése. Na és persze a 40 ezer évvel ezelőtt mindenféle előzmény nélkül, váratlanul megszülető első barlangfestmények, amelyektől ma is eláll a szavunk.
Több mint érdekes, hogy amint megjelentek őseink Európában, rövidesen kihaltak rokonaink, a Neander-völgyiek. Biztosan összefutottak egymással, és az is egyértelmű, hogy nem csak civakodtak, mert a ma élő emberek génjeinek 1-4 százaléka tőlük származik. 40 ezer évvel ezelőtt azonban már csak ritkásan éltek Neander-völgyiek a kontinensen. Legutolsó, körülbelül 28 ezer évvel ezelőtt kihalt csoportjuk maradványaira egy Gibraltár melletti tengerparti barlangban találtak rá.
Rákaptak az okkerre
Zavarba ejtő időbeli egybeesések. Szemet szúrt a kutatóknak, hogy 41 ezer évvel ezelőtt hirtelen megszaporodott a bőrök kaparására alkalmas kőszerszámok és csonttűk leleteinek száma,
ami az első testre szabott, varrott ruhák elterjedését jelzi.
A barlangi leletek megugrása is egy markáns élet- és gondolkodásmódbeli változásra utal. De az is szembeszökő, hogy egyre gyakrabban használtak okkerfestéket, és nemcsak a barlangok falain, hanem a temetkezési helyeken is, például az ekkortól felbukkanó, rituálisan eltemetett, vörösre festett hajú halottakon.
Az okkert, ezt a természetben többféle színben (sárga, vörös, barna) megtalálható, vas-oxid-tartalmú, agyagszerű földpigmentet testfestésre is használták. Nyilván nem tudtak róla,
de a bőrre kent és szépnek tartott okker hatékonyan segített a gyilkos napsugarak elleni védekezésben.
Fényvédő hatását ma már igazolták. Azt állítják a kutatók, hogy az árnyas barlangok iránti kitüntetett figyelem a szűk, varrott ruhákkal és a „paleonaptejjel”, az okkeres testfestéssel együtt segített alkalmazkodni a Laschamp-eseményhez, hatásosan védett a perzselő napsugarak ellen, végső soron segített túlélni ezt a kegyetlen időszakot. Ellentétben az akkor már Európát sok százezer éve otthonosan belakó Neander-völgyiekkel.
Persze a rokonok sem irtóztak a barlangoktól, testhezálló, jól takaró varrott ruha helyett szőrmedarabokat dobtak magukra, és valószínűleg valamelyest dekorálták is magukat, de úgy tűnik, nem eléggé. Könnyen lehetett ezért kihalásuk egyik oka a 41 ezer évvel ezelőtti, drasztikusan megerősödő, sejtpusztító UV-sugárzás és például a vele járó emelkedő csecsemőhalandóság.
A Laschamp-eseménnyel együtt mindenesetre csillaguk végleg leáldozott.
Eltűnésükhöz azonban némileg hozzájárulhatott a jóval filigránabb, ám a Neander-völgyi bunkóknál sokkal hatékonyabb, távolra is hatásos fegyvereket használó, kommunikatívabb, ezért szervezettebb csoportokban élő, immáron kognitívan megvilágosult Homo sapiens sapiens.
Ma is hódít az ősi fényvédő
Okkerpasztával festették az arcukat és a testüket az ősemberek? Természetesen, szinte minden ősi közösségben elterjedt volt, de az ősi testfestés még ma is létezik, a namíbiai himba törzs tagjai például tetőtől talpig vörös okkerrel vonják be testüket. De a városi emberek sem hagyták el teljesen a természetes „naptejet”.
Mianmarban a nők, férfiak és gyerekek hátterüktől függetlenül most is thanakát viselnek, egy halványsárga színű, porított fakéregből készült pasztát, amelyet művészien magukra festenek, vagy csak úgy az arcukra mázolnak. Milliók arcán látható nap mint nap, öregek és fiatalok egyaránt hordják. A gyerekek úgy mennek iskolába, hogy előtte anyjuk sietősen az arcukra keni a thanakát. Azt mondják, jó a ráncok és a pattanások ellen, távol tartja a szúnyogokat. Na és nem utolsósorban „naptejként” is kiváló.
Forrás: https://index.hu/