Sorsdöntő telefonbeszélgetésen van túl Donald Trump és Vlagyimir Putyin, akik már a harmadik tárgyalásukat bonyolították le forródróton az amerikai elnök új ciklusa alatt. Trump első ciklusában kisebb botrányt és nagy aggodalmakat okozott, hogy az elnök előszeretettel használta személyes mobiltelefonját nemcsak belső hivatalos, hanem nemzetközi telefonhívásokra is, annak ellenére, hogy munkatársai többször is figyelmeztették, hogy ez igencsak sebezhetővé teszi őt – és végső soron az Egyesült Államokat – a külföldi megfigyelésekkel szemben.
A Képviselőház Hírszerző Bizottsága még egy vizsgálatot is indított az ügyben, amelyből kiderült, hogy nemcsak Trump, de más vezető tisztségviselői is fittyet hánytak a biztonságára, rendre megszegve az elvárt és kötelező protokollt. Pedig már régóta minden adott, hogy az illetéktelen fülektől és videóhívások esetében szemektől védett kommunikációhoz.
Persze hiába biztonságos, ha a user „tévedésből” meghív egy illetéktelent a csevegőcsoportba, mint azt tette most márciusban Mike Waltz, Trump nemzetbiztonsági tanácsadója az Atlantic újságírójával, aki nyilvánosságra hozta az amerikai nemzetbiztonsági vezetőkkel (többek között a védelmi miniszterrel, a nemzetbiztonsági igazgatóval és a CIA igazgatójával) folytatott üzenetváltások tartalmát a jemeni húszi célpontok elleni katonai akcióról.
„A fürge barna róka átugorja a lusta kutyát 1234567890”
Ez a sejtelmes mondat volt az első titkos üzenet az Egyesült Államok és a Szovjetunió között kiépített „forródróton” 1963 júliusában a hidegháború legrázósabb hetei után. Soha nem állt ugyanis közelebb az emberiség egy totális atomháborúhoz, mint 1962 októberében, amikor Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár lopva atomrakétákat telepített Kubába, 160 kilométerre Florida partjaitól. Ez volt a kubai rakétaválság, az a 13 napos „idegháború”, amikor a lassú kommunikáció miatt majdnem végzetes fordulatot vett a történelem.
Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár 3000 szavas üzenetének eljutása és dekódolása például 12 óráig tartott Washingtonban,
ami az atomrakéták percekben mérhető repülési idejét nézve katasztrofális következményekkel is járhatott volna a nagyhatalmi pókerjátszmában.
Végül minden rendeződött, a szovjetek leszerelték és elvitték Kubából a fenyegető rakétákat, az amerikaiak ugyanezt tették Törökországban. Elkezdődhetett a „békés egymás mellett élés” feszültségekkel terhelt korszaka. Egy gyors és megbízható kommunikációs csatorna kiépítése azonban elengedhetetlennek látszott, amelyen a vezetők gyorsan tisztázhatták szándékaikat, és megelőzhették a félreértéseket.
Nem piros telefonnal, hanem telexszel kezdődött
A közhiedelemmel ellentétben nem két tárcsázó nélküli piros telefon állt a két akkori szuperhatalom központjaiban, először a Pentagonban, majd a Fehér Házban és a Kremlben,
hanem egy-egy telexgép, azaz írásban kommunikáltak, amit titkosítottak,
és Londonon, Koppenhágán, Stockholmon és Helsinkin keresztül kötötték össze Washington DC-t és Moszkvát. A piros vésztelefonok képe azonban valószínűleg örökre rögzült a popkultúrában, márcsak a hidegháborús Dr. Strangelove, vagy a Bombabiztos című sikerfilmek miatt is. De egy elképzelt piros válságkommunikációs bakelittelefon, mint erős látványelem, feltűnt Hillary Clinton kampányfilmjében is.
Az első üzenet pedig nem egy dekódolandó titkos szöveg volt, de nem is egy szarkasztikus ugratás akart lenni, ami meglehetősen rossz vicc lett volna abban a pattanásig feszült világpolitikai helyzetben, hanem egy pangram, más nevén egy holoalfabetikus mondat, ami az abc minden betűjét legalább egyszer használja, és még a számok mindegyikét is. Tesztszövegnek szánták, hogy jól működik-e a forródrót. Lehetett volna egy másik ismert pangram is (persze angolul), hogy „Milyen idegesítően gyorsan ugranak az ostoba zebrák!”. Vagy ha Magyarország lett volna az egyik atomnagyhatalom, akkor az „Egy hűtlen vejét fülöncsípő, dühös mexikói úr Wesselényinél mázol Quitóban” is egy kitűnő próbaüzenet lehetett volna.
Micimackó tabu volt
Többször is használták éles helyzetekben, legelőször indulása után nem sokkal, 1963 novemberében, J. F. Kennedy elnök meggyilkolásakor. Aztán 1967-ben, az Izrael és az arab államok közötti hatnapos háborúban, 1973-ban, a Jom Kippuri háborúban a nukleáris eszkaláció megelőzése érdekében, 1979-ben, amikor a Szovjetunió megtámadta Afganisztánt, 1981-ben, a lengyelországi forradalmi hangulat és a szovjet beavatkozás fenyegetése miatt, 1981–83-ban a szovjet félelmek okán egy amerikai megelőző támadástól, az egész Nyugat-Európát felkaroló Able Archer hadgyakorlat miatt, vagy az 1991-es Öbölháború idején, az amerikai hadműveletekről szóló tájékoztatásra.
1971-től két műholdas kommunikációs vonallal is kiegészült a „forródrót”. Ronald Reagan elnök javaslatára 1984-ben megjelent az akkori csúcstechnika, a nagysebességű fax is. Állandó 0-24 órás stáb őrködött a készülékek mellett, amelyeket folyamatosan teszteltek. Az amerikaiak William Shakespeare és Mark Twain műveinek részleteit küldözgették teszt gyanánt, a szovjetek Csehovval válaszoltak. Mindkét fél vigyázott arra, hogy véletlenül se küldjenek félreérthető célzásokat, irodalmi képeket,
ezért is került Micimackó indexre, mivel a medve Oroszország nemzeti szimbólumának számít.
Idősebb George Bush elnöksége alatt, az 1990-es években kezdtek telefont használni az írás helyett. 2007 óta már egy dedikált számítógépes hálózat is összeköti Moszkvát és Washingtont (2007 óta működik egy forródrót Peking és Washington, valamint Peking és Moszkva között is), és minden csatorna, legyen az cset, e-mail, hang vagy kép, természetesen titkosított.
Nem csevegnek túl sokszor
A 2025 februári Putyin–Trump hívás egy hivatalos telefonbeszélgetés volt Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök között, amelyről Trump azt állította, hogy 2025. február 12-én történt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy most is vészhelyzet van, a telefonálás ezért „forródrótként” is felfogható.
Azt hihetnénk, mindennapos, hogy beszélnek egymással a nagyhatalmak vezetői. Ez azonban koránt sincs így. Az oroszok 2022 februári ukrajnai inváziója óta a most februári volt az első közvetlen eszmecsere az Orosz Föderáció és az Egyesült Államok vezetői között. Igaz, állítólag másfél órán át tartott. A következő hivatalos beszélgetésről is csak remélni lehet, hogy a személyes kommunikáció többet fog érni, mint a burkolt diplomáciai és egyéb üzengetések, gesztusok, játszmák és közelebb kerül a világ a békéhez.
Telefonbetyárok is hívogatnak elnököket
Vannak vezetők, akiket viszonylag könnyű telefonvégre kapni. 2003-ban egy Miamiban működő rádióállomás műsorvezetője duplázott, amikor telefonbetyárként felhívta az akkori venezuelai elnököt, a személyi kultuszt építő Hugo Chávezt, és közeli szövetségesét, az akkor még első számú kubai vezetőt, Fidel Castrót. Az El Zol rádió munkatársa először Castrónak álcázva magát hívta fel Chávezt, aki rohant a telefonhoz, majd Cháveznek álcázva hívta fel Castrót, aki szintén nem habozott felvenni a kagylót. Amikor a kubai comandante rájött, hogy átverték, cifra káromkodások özönét zúdította a tréfás kedvű rádiósra.
II. Erzsébet királynő is áldozatul esett egy montreali rádiósnak 1995-ben, aki Jean Chrétien kanadai miniszterelnöknek adta ki magát, és a Kanadától való elszakadásról szóló, közelgő quebeci népszavazásról csevegett egy keveset a főméltósággal. A királynő furcsának találta a hívás hangvételét, de állítólag „rendkívül jóindulattal” kezelte azt.
Forrás: https://index.hu/