A B−2 bombázó fejlesztése már az 1970-es években megindult, de csak 1988-ra lett kész a gyártósoron, és az előző évezred végén vetették be először éles helyzetben. Ugyan gyártását leállították, de még mindig alkalmazzák őket, hiszen bunkerromboló képességük és nagy hatótávolságuk miatt jó hatásfokú elrettentő eszköznek bizonyult.
Az Egyesült Államok június 22-re virradóra támadást indított három iráni nukleáris létesítmény ellen, amihez B−2-es bombázókat használt fel. Ezek a repülőgépek bunkerek elleni csapások végrehajtására is alkalmasak.
A nehézbombázó története 1974-re nyúlik vissza, amikor a lokátorral történő felderítést elkerülő lopakodó technikákról készült egy tanulmány, amelyet a Nighthawk lopakodó vadászbombázó és a Northrop XST követett. Ugyan Jimmy Carter amerikai elnök még leállította a B−1A fejlesztését, ezért a Northrop elvetette eredeti terveit, azonban a Reagan-kormányzat már engedélyt adott ennek továbbfejlesztésére, és rögtön száz darabot rendelt a géptípusból.
Az eredeti tervek szerint kétfős személyzettel (egy pilótával és egy navigátorral) látták volna el a B−2 bombázót, amelynek születésnapja 1988. november 22-e lett a Palmdale-ben található Air Force Plant 42-es üzemében. Azonban Richard Hawley tábornok javaslatára a navigátor mellett két pilóta alkotja a repülőgép személyzetét.
Eddig hol alkalmazták a nehézbombázókat?
Első nagyobb bevetése 1999-ben történt Koszovóban, az Allied Force hadműveletben, ahol az összes célpont több mint harmadára mértek légicsapást. Ezt követően az Afganisztán elleni támadásban vettek részt a lopakodó bombázók, ahol már kifejezetten bunkerrombolásra alkalmazták őket, az egyik bevetésben egy több mint kéttonnás GBU−37/B típusú bombát dobtak le. Később viszont az afgán háborúban mindössze hat alkalommal vetették be őket.
Az iraki háború alatt a B−2-esek több helyszínről indultak célpontjaik ellen, leghosszabb bevetésük több mint 44 órán keresztül tartott. Mintegy ötvenszer szálltak fel 680 tonna lőszerrel megrakodva, melyekhez úgynevezett intelligens bombák is kapcsolódtak.
2011-ben már az Odyssey Dawn hadműveletben vettek részt Líbiában, ahol negyven bombát dobtak le egy repülőtérre. Ugyanebben az évben pedig Oszama bin Laden ellen is tervezték bevetni, de elvetették a polgári áldozatok miatt, valamint azért, mert megnehezítené az Al-Kaida egykori vezetője maradványainak azonosítását.
2017-ben újra líbiai, majd 2024-ben jemeni célpontok ellen alkalmazták, utóbbi esetben a húszi lázadókat támadta az amerikai légierő.
Problémák, felhasználhatóság
Több probléma merült fel a géppel kapcsolatban, az egyik a bombázó viszonylag alacsony sebessége, a másik az, hogy nem lehet mindegyik amerikai bázisról bevetni, emiatt gyártásának újraindítása hosszú ideig szünetelt. Viszont nagy hatótávolságban bevethető, mivel hatótávolsága eléri a 10 ezer kilométert.
Később műholdas irányítású fegyverekkel és GBU−31 típusú rendszerrel látták el őket, valamint kisebb átmérőjű bombák ledobására lettek alkalmasak. Utóbbi elősegíti, hogy a támadásokban 11 kilométert tudjon siklani a kilőtt rakéta, és mintegy hat méteres pontossággal csapódjon be a célpontba.
A B−2 Spirit azért használhatóbb bunkerrombolásra, mert mindkét oldalán egy-egy nagy méretű bombatérrel rendelkezik, ahová akár nyolc darab ezer kilogrammos fegyver hordozására képes forgó bombatárat is be lehet szerelni, így 16 célpontot tud támadni egyszerre.
Eredetileg a Szovjetunió elleni nukleáris háborúra fejlesztették ki, és interkontinentális ballisztikus rakétarendszerek elleni csapásokra optimalizálták, viszont a Szovjetunió összeomlása után a Pentagon törölte a B−2 bombázóhoz kapcsolódó programot, így más fegyverzettel kellett ellátni, ezért először hagyományos bombákkal, majd műholdas támogatású fegyverekkel szerelték fel.
Az izraeli–iráni konfliktus eseményeit élőben tudósítjuk percről percre rovatunkban, amelyet ide kattintva érhet el.
(Borítókép: B−2 bombázó. Fotó: Usaf / Getty Images)