A Grincs valójában nem a karácsonyt utálta.
Csak mindent, ami körülötte mesterségessé vált:
a kényszeredett mosolyokat, a rutinból kimondott szavakat,
a tökéletesre beállított fotókat, amelyek olyan érzéseket mutatnak,
amik sokszor nincsenek is.
Nem a fények zavarták.
Hanem mindaz, ami hamis volt.
Láttam, ahogy az emberek rohannak ajándékokért, időpontokért,
üdvözlőüzenetekért,
és közben csodálkoznak, miért decemberben próbálunk „jók” lenni.
Miért kell külön alkalom ahhoz, hogy eszünkbe jusson valaki?
Miért pakoljuk tele az asztalt, miközben a kapcsolatainkat
sokszor üresen hagyjuk?
A Grincs nem a karácsonytól fordult el,
hanem az emberek képmutatásától:
attól, aki a szeretetről beszél, de nem figyel másokra,
aki „családról” beszél, de év közben nem szakít időt,
aki mindent csillogóra fest, miközben semmi sincs mögötte.
Talán nem is volt rosszindulatú.
Talán csak elfáradt egy világban, amely kívül fényes,
belül viszont sokszor üres.
Talán egy egyszerű, őszinte, emberi karácsonyt szeretett volna:
valódi szavakat, spontán gesztusokat,
olyan jelenlétet, amit nem kell bizonygatni.
A Grincs nem a karácsonyt utálta.
Csak mindazt, amitől hamissá vált.
És ha őszinték vagyunk…
ezt nem nehéz megérteni.