Bár az irigység maga egy univerzális emberi érzelem, pszichológiai és szociológiai kutatások is foglalkoznak azzal, hogy miért tűnhet ez az érzés kiemelkedően erősnek a magyar „néplélekben”.
A jelenség hátterében összetett, történelmi, gazdasági és kulturális tényezők állhatnak, amelyek felerősítik az emberek közti összehasonlításból fakadó feszültséget.
1. Társadalmi és Gazdasági Okok
Egyenlőtlenség és Csekély Társadalmi Mobilitás
Vagyoni egyenlőtlenség: A jelentős jövedelmi és vagyoni különbségek, amelyek az elmúlt évtizedekben csak növekedtek, erősítik a megfosztottság érzését azok körében, akik úgy érzik, lemaradtak.
A „Kasztosodás”: Kutatások szerint Magyarországon a társadalmi mobilitás az OECD-országok között az egyik leggyengébb. Ha az emberek azt látják, hogy a szorgalom és tehetség nem feltétlenül vezet felemelkedéshez (hanem inkább a származás, a kapcsolatok vagy a szerencse a döntő), az a frusztrációt és a méltánytalanság érzését táplálja. Ez a gondolat könnyen átalakulhat irigységgé, mivel a sikert nem érdemnek, hanem privilégiumnak élik meg.
Sokan úgy vélik, hogy „csak mások kárán lehet meggazdagodni” (különösen a közvélemény-kutatások szerint).
Rendszerszintű Bizonytalanság
A rendszerváltás óta eltelt időszak gazdasági bizonytalanságai, válságok és a gyorsan változó gazdasági környezet állandó versenyre és összehasonlításra készteti az embereket, ami szintén az irigység táptalaja lehet.
2. Kulturális és Pszichológiai Okok
A „Bezzeg a Másik Élete!”
Közösségi média hatása: A közösségi platformok felerősítik a társas összehasonlítást. Korábban csak a szomszédhoz, rokonokhoz viszonyítottuk magunkat, most viszont a „tökéletesen beállított” (gyakran irreális) sikerek, utazások és boldogságképek ömlenek ránk, ami alacsonyabb önértékeléshez és irigységhez vezethet.
Az irigység elfojtása: Pszichológusok szerint az irigység maga egy szégyellni való érzelemnek számít a kultúránkban. Mivel nem beszélünk róla nyíltan, és nem használjuk fel motiváló erőként („ha ő elérte, én is megpróbálom”), ezért sokszor romboló módon, burkoltan jelenik meg (kibeszélés, rosszindulatú kritika, káröröm, „visszahúzás”).
Történelmi és Sztereotíp Kép
A magyar néplélekről kialakult sztereotípiák között gyakran szerepel a borúlátás, a panaszkodás és a széthúzás.
A „Ne lógj ki a sorból!” elv: A magyar történelem során sokáig (különösen a kommunizmus idején) az volt a biztonságos, ha az ember nem lógott ki a sorból, nem vonta magára a figyelmet. A sikerrel való nyílt dicsekvés, vagy akár csak a pozitív megfogalmazás is gyanússá, sőt, veszélyessé tehette az embert. Ez a kulturális beidegződés nem tűnik el egyik napról a másikra. Emiatt az emberek sokszor kisebbítik saját érdemeiket, hogy ne váltsanak ki irigységet.
Összefoglalva, az irigység érzése mögött tehát az a frusztráció és méltánytalanságérzés áll, amely akkor keletkezik, ha valaki úgy látja: más sikerült, de nem feltétlenül érdemelte meg, vagy ő maga nem kapott lehetőséget a felemelkedésre.
Forrás: Google