Szerintem végül a kormány meg fogja menteni a fővárost, de szögezzük le, akkor a problémát a kormány oldotta meg, nem a budapesti városvezetés. Olyan pedig a világon nincs, hogy egy ekkora város csődbe menjen, és ahhoz csak épp a városvezetésnek ne legyen semmi köze – mondta a Demokratának Tarlós István korábbi főpolgármester, akivel a fővárosban kialakult helyzet hátteréről beszélgettünk.
– Gondolta volna 2019-ben, amikor Karácsony Gergely átvette öntől a stafétabotot, hogy hat év múlva csődközeli állapotba kerül a főváros? Múlt pénteken tíz percre megállt a közösségi közlekedés, és úgy szól a fáma, hogy ez csak a kezdet, mi több, figyelmeztetés.
– Nem tudhattam, hogy ide fog vezetni ez a folyamat, de azt többször elmondtam már akkor is, hogy ha kudarcba fullad a városvezetés, annak az ő olvasatukban csak két felelőse lehet: vagy az elődök, vagy a kormány. Most, hat év után már nehéz lenne visszamutogatni, ezért a kormányra hegyezik ki a felelősség áthárítását. Mi amúgy is pozitív szaldóval adtuk át a várost.
– Mire megy ki a játék?
– A főváros kommunikációjában ez a mostani történet inkább a jövő évi országgyűlési választásokról szól, mintsem a valóságról. Ők keretezik ezt az egész históriát, a tényeknek, azok teljességének alig van szerepük.
– Mire gondol?
– Mivel a dolog tartalmi része pénzről szól, a számok és azok helyes csoportosítása kellene hogy domináljanak. Ez a kiindulópont, és az a fő kérdés, hogy az adott időszakban a bevételek nőttek-e nagyobb mértékben vagy a kiadások.
– Ez hogy alakult?
– Ha a kiadások kisebb mértékben nőttek, mint a bevételek, márpedig jelenleg ez a helyzet, akkor tulajdonképp nincs miről beszélni, mert a fővárosnak tartalmilag nem lehet igaza. Legalább is matematikai alapon.
– Mégis sokan osztják a városvezetés álláspontját.
– A meghatározó háttéremberek elégedetlenséget táplálnak. Ehhez már második vonalbeli influenszereket is aktiválnak. A kommunikációban az ellenzéki média döntő szerepet játszik. A kormánypártit gúnyosan lakájmédiának nevezik, míg a kormányellenes sajtót függetlennek, objektívnak titulálják.
– Mitől-kitől lenne független és objektív?
– Ha megnézzük az értelmező szótárban, hogy mit jelent a független – mások által nem befolyásolt, nem irányított, vagy az objektív – megfelel a valóságnak és nézőponttól független, akkor azt hiszem, hogy az ellenzéki média egyik kritériumnak sem felel meg szembetűnően. Véleményem szerint a „független-objektív” jelző alkalmazása az ellenzéki médiára valójában nem megalapozott.
– Mégis sikeresnek tűnik ez a kommunikáció.
– Ha valami elfogulatlan és tárgyilagos, akkor nyilvánvalóan a valóság elemeiből indul ki. A főváros pénzügyi helyzetének ellenzéki értelmezése során azonban mindenről lehet beszélni, csak a tényekről nem. Eszükbe nem jutna megnézni a mérlegadatokat az ellenőrizhető valóságnak megfelelően – nem szelektíven, hanem helyesen csoportosítva és párhuzamba állítva a számokat. Ehelyett csak kommunikációs ordítozás hallatszik a főváros és az ellenzéki média részéről.
– Mit mutatnak a tényszámok?
– A 2019. december 31-ei állapot: 200 milliárd forint a mérleg szerint ott volt a kasszában. Ez az adat hivatalos adat, az interneten is fellelhető. Ebből legalább mintegy 60-70 milliárd forint teljesen szabadon felhasználható volt. Hogy mindenki értse, mekkora összegről van szó, ebből a Lánchidat háromszor fel lehetett volna újítani.
– Mi lett ezzel a pénzzel?
– Ezt azóta senki nem tudja. 2019 végén jelentősebb kiadásokat terveztek 2020-ra, mint amekkorák a 2019-esek voltak, tehát nyilvánvaló, hogy a város nem állt rosszul.
– Mostanra pedig már a működése is veszélybe került.
– A vonatkozó jogszabály előírja, hogy a működési források biztosítása előtt, azok rovására semmi más kötelezettség nem vállalható. Ezt a főváros nyilvánvalóan látványosan megszegte, a legutóbb a Rákosrendező megvásárlása esetén.
– Miért volt erre szükség? Jött volna egy tőkeerős befektető, aki arra tett ajánlatot, hogy milliárdokat költ egy szégyenfoltnak számító, lepukkant rozsdaövezetre. Mi volt a gond vele?
– Azt nem tudom, hogy a szaúdi befektető mit akart, de annyi bizonyosnak tűnik, hogy az 500 méter magas épület ferdítés, tudomásom szerint ilyen nem szerepelt a konkrét elképzelések között. Nézetem szerint a főváros belefutott egy zsákutcába. Először is nyilván arra számítottak, hogy a kormány nem engedi érvényesíteni a főváros elővásárlási jogát, és ezen a címen támadni lehet a kormányt.
– Ez nem jött össze.
– Az a kétes kommunikációs siker megvan, amire még inkább számítottak, hogy ők most „visszaszerezték a Rákosrendezőt”, de erre a projektre pillanatnyilag nincs pályázó, nem tudják, hogy mit akarnak ott építeni, még meg kell hirdetni, nem ismert a beruházás fedezete, adott egy romos, szemetes terület, amit ennek ismeretében vett meg a főváros. Viszont jelentős az önkormányzat működési hiánya. Abba a vitába, hogy miként egyeznek meg a kormánnyal, nem szeretnék beleszólni, de egy bizonyos: beleszaladtak abba a zsákutcába, hogy megvásároltak egy ilyen kétes mutatókkal rendelkező területet összesen 50 milliárd forintért és úgy vállalták el ezt a nem kötelező, bizonytalan kimenetelű kötelezettséget, hogy már az adott pillanatban is jelentős működési hiánya volt a fővárosnak. Ezért ezt az adásvételt nehéz megmagyarázni. Lehet kommunikációs hadjáratot indítani, de jogi, kiváltképp gazdálkodási értelemben nincs rá jó magyarázat. Hiába erőltetik azt a filozófiát, hogy a főváros holdingja a vásárló. Annak is a főváros az egyedüli tulajdonosa.
– Más szóval: nem veszünk addig új autót, amíg nem tudjuk kifizetni a villanyszámlát? Mégis azt halljuk, hogy a kormány kivéreztette a fővárost.
– Ez így durva túlzás az arányok alapján. A helyi iparűzési adó növekménye számszerűen, forintban kifejezve lényegesen nagyobb, mint a szolidaritási hozzájárulásé. Nem érdemes itt a százalékokkal bűvészkedni. Az abszolút értékek számítanak, és a bevételek jelentősebbek voltak, mint a költségek. Annak persze senki nem örül, ha fizetnie kell, én sem örültem a szolidaritási adónak, ami, megjegyzem, az utolsó évünkben épp a kétszerese volt annak, mint amit ők ismételgetnek. Példának hozzák Székesfehérvárt vagy Debrecent. Ott sem örülnek a polgármesterek, de vegyék figyelembe, hogy Székesfehérvár vagy Debrecen befizeti ezt a hozzájárulást, nem lázít, nem torzítja el az adatokat és nem állítja le a közlekedést. Ezek a polgármesterek nem vonják el a közgyűlés hatásköreit, nem gyakorolják önkényesen a tulajdonosi jogokat és nem felejtik el szabályosan elkészíteni az éves költségvetésüket. Debrecenben és Székesfehérváron nem folytatnak megtévesztő politikai kampányt a helyi közösségi közlekedési járművek hangszóróin keresztül, ami ízléstelen és tolakodó, továbbá az akció jogszerűsége is erősen megkérdőjelezhető.
– Mi következik mindebből?
– Ellenőrizni kell a gazdálkodást és össze kell hasonlítani a számokat, kontrollálni a tényeket, hogy például mennyi önkéntes kötelezettséget vállalt a főváros az eltelt hat év során a működési költségvetés rovására. Budapesten példátlan esetről, közvetlen csődveszélyről van szó. Itt nem válhat el a kommunikáció a valóságtól.
– A Kúria döntése is kimondta, hogy nem lehet a költségvetésből kihagyni a szolidaritási hozzájárulást vagy annak jelentős részét, hanem be kell tervezni.
– Nem állítom, hogy a főváros mindig kényelmes helyzetben volna, de a törvényeket mindenkinek be kell tartania. A hitelességet – a valós számadatokon kívül – az is mindenképp gyengíti az ellenzék és az ellenzéki média oldaláról nézve, hogy ilyen még nem fordult elő Budapesten, sőt vidéki megyeszékhelyeken sem. Ott van például Szeged, egy vidéki nagyváros, régóta ellenzéki vezetésű, és egyáltalán nem ment csődbe, pedig befizeti a szolidaritási hozzájárulást. A fővárosnál maradva, Demszky Gábor vezetése idején sem került még a csőd közelébe sem, pedig akkor sem volt túl jó a kormány és az ellenzék kapcsolata.
– Akkor mi ez az egész?
– Gerjesztik a kormányellenes légkört, protesthangulatot szítanak és mellesleg minden különösebb magyarázkodási kényszer nélkül megpróbálják elfedni a városvezetés eredménytelenségét, gyenge teljesítményét és bizonyos jogszabályok mellőzését. Pedig a törvények betartatása nem diktatúra és nem is az önkormányzatiság leépítése.
– Lehet ebből haszna az ellenzéknek?
– Budapesten lehet politikai haszna, attól függetlenül is, hogy jogi értelemben mi lesz a végeredmény: a tömeglélek tájékozatlanságára, indulataira, mérlegelőképessége alábbhagyására alapozva.
– Megtörténhet ugyanez vidéken is? Alkalmazhatják máshol is ugyanezt a modellt?
– Egy vidéki városi önkormányzat sem ment csődbe eddig. Kérdés, hogy a sokkal nagyobb választási létszámú vidéki szavazóból mit vált ki ez a budapesti helyzet. Gyakran hallani, hogy Budapest termeli meg az ország GDP-jének a 38 százalékát. Ez azonban csak papírforma szerint, virtuálisan igaz. Mivel nagyon sok cégnek budapesti központja van, ezért itt adózik, viszont az értékteremtő tevékenység döntő részét vidéken végzik vidéken élő és adózó emberek. Tehát alapjában véve ez egy kissé hamis megközelítés, mert az értékteremtő tevékenység után képződő iparűzési adó el nem hanyagolható része így nem vidéken jelenik meg és nem is ott hasznosul. Ezzel valószínűleg a vidéki emberek is tisztában vannak, és nincsenek elragadtatva tőle.
– Vagyis?
– Az országos választások szempontjából nem mellékes, hogy vidéken négyszer annyi ember szavaz, mint Budapesten. Lehet, hogy ezzel a kommunikációval valamennyit nyerni tud az ellenzék Budapesten, de vidéken várhatóan inkább veszít. A vidéki ember gondolkodása más, még nem távolodott el ennyire a valóságtól, nem itatta át az uralkodó nyugat-európai felfogás.
– Csődbe jutni, csődöt jelenteni mindig is szégyen volt, és ma sincs másként. Egy folt a főváros becsületén, ami a felelőtlen gazdálkodás, az elherdált javak következménye.
– Nekem is az az érdekem, hogy Budapest ne menjen csődbe, és a városvezetésnek sem kívánom. Ám ami most folyik, az inkább egy színpadi alakítás. A Tisza Párt részéről is.
– Hogy érti?
– A Tisza Párt egy nézetem szerint uniós gyámság alatt működő társaság. Ügyesen manővereznek Budapesten is a ellenzéki média és a városvezetés koncepciója között is, miközben a Tisza a sodródó fővárosban semmi felelősséget nem vállal. A közgyűlésben Vitézy Dávid akarata szerint szavazgatnak, nincs hozzáértő emberük, nincs szakemberük, Vitézy pedig egyértelműen intenzíven azon ügyködik, hogy Karácsony Gergely helyére pozicionálja magát. Elképzelve, de meg nem engedve tegyük fel, hogy az ország gazdasági helyzete valóban annyira rossz, ahogy ők állítják. Akkor nem kellene elgondolkodni azon, hogy mennyit lehet adni a tiszás ígéretekre? Miből és kikkel akarják az ígéreteik akár kisebb részét is megvalósítani? Ahogy hallgatom az ellenzéki médiát, felmerül bennem a kérdés: ha én azután, hogy 2010-ben 250 milliárdos hiánnyal vettem át a várost (amit a kormány részben 2012-ben, részben 2014-ben tudott csak átvállalni) később a 2019-2024 közti mutatók mellett csődhelyzetet jelentek, el tudják képzelni, mit írt volna rólam a baloldali – és liberális sajtó? Azt mondták nekem már 2011-ben, hogy ne a múltról beszéljek, hanem azt mondjam meg, hogy tudom a helyzetet megoldani.
– Most mi lesz Budapest számára a kiút ebből a helyzetből?
– Szerintem végül a kormány meg fogja menteni a fővárost, de szögezzük le, akkor a problémát a kormány oldotta meg, nem a budapesti városvezetés. Olyan pedig a világon nincs, hogy egy ekkora város csődbe menjen, és ahhoz csak épp a városvezetésnek ne legyen semmi köze. Ezt egy bizonyos tömeghangulatban el lehet játszani, de hogy a történelemkönyvekbe nem így fog bekerülni, az bizonyos.
– Őket lehet, hogy már csak a kormányváltás érdekli, mindegy, milyen áron.
– A 2026-os választások szempontjából van egy olyan filozófia, hogy minden mindegy, csak ne maradjon a régi. Ez a gondolat azért súlyosan hibás, mert sokan talán akkor fognak észbe kapni, amikor már késő. Amikor esetleg visszafordíthatatlanul nyakukon az illegális bevándorlás, az NGO-k, az elszabaduló energiaárak, a gender-LMBTQ, a háborúba sodródás réme… Az 1990 előtt táplált legerősebb vágy, a viszonylagos nemzeti szuverenitás és a nemzetállam viszont köddé válik. Akkor hirtelen véget ér az eufória, mert félő, hogy a Tisza Párt esetleg annyira önállóan vezetheti majd Magyarországot, mint Biden elnök vezette az Egyesült Államokat. Ami Magyarországot illeti, lehet a kormányt kedvelni is, bírálni is. Én azért támogatom minden észrevételem mellett is a jelenlegi kabinetet, mert az alapvető sorskérdéseket, amelyekről beszéltünk, a magyar jövő szempontjából helyesen kezeli. Ha itt változás lesz, ezt az országot esetleg nem Magyar Péter vezetheti majd, hanem az a tűrhetetlen hatalmi elit, amely a jelek szerint irányítja őt Nyugat-Európából. A világon ma egy végsőnek látszó ideológiai-kulturális küzdelem zajlik, ahol az úgynevezett modern liberalizmus képviselőinek nagyon komoly eszközök vannak a birtokában. A meghatározó nemzetközi média és pénzvilág támogatásával körömszakadtáig mindent megtesznek, hogy ez az általuk már korábban megszerzett hatalmi tényező ne csússzon ki a kezükből. A Tisza pedig ezt a szélsőséges liberális elitet támogatja, az ő értékrendjüket tekinti mértékadónak. Legalábbis az érzékelhető jelek szerint. Ennek a harcnak még nem látjuk a végét, de az elszántság mindkét oldalon érezhető. A jövő irányvonalát az fogja meghatározni, aki ezt az ideológiai-kulturális küzdelmet megnyeri.
Forrás: https://demokrata.hu/