Megkeresett minket egy olvasónk, aki megosztott velünk egy MÁV magazint, amelyben Rózsa Benett (különleges génnel rendelkező kisfiú) édesapukájáról, Rózsa László Péterről jelent meg egy cikk, melyben kitüntetésben részesült hős tette miatt.
A hétköznapi hősök, őrangyalok közöttünk járnak!
Van, akinek a segítségnyújtás olyan természetes, mint másnak a levegővétel. Ilyen Rózsa László Péter is.
Rózsa László, a Dél-Budai Forgalmi Üzem autóbusz-vezetője akkor is gondolkodás nélkül megállt járatával, hogy segítsen, amikor egyáltalán nem volt érintett egy cserbenhagyásos balesetben.
De volt példa arra is, hogy mozgó autóba ugrott be, hogy az eszméletét vesztett sofőr járművét megállítsa, mielőtt nagyobb baj történik. Forrás : (Blikk)
A MÁV-csoport októberi kitüntetésátadó ünnepségén Érték Rend díjat vehetett át egyik helytállásáért, amit el sem akart fogadni, de végül meggyőzték: kiállásával másoknak mutat példát.
Mi történt augusztus 9-én Budapesten, az Élessaroknál?
Pécelről tartottam az Örs vezér terére a 169E viszonylatú járatommal, amikor egy álló személygépkocsit és egy földön fekvő kerékpárost vettem észre. Kiszálltam az autóbuszból, hogy segítsek, de ekkor nagy meglepetésemre a személyautó vezetője egyszerűen elhajtott a helyszínről. A kerékpáros megsérült, feje, keze, orra vérzett, zavartan viselkedett és a kerékpárját sajnálta leginkább.
Lezártam az utat a busszal, felmértem a helyzetet, hívtam a mentőket, rendőröket és megérkezésükig igyekeztem segítséget nyújtani a sérültnek.
Nem tettem semmi olyat, ami ne lenne mindenkinek a kötelessége.
Tudod esetleg, hogy megtalálták-e a cserbenhagyót?
Mit üzennél neki?
Sajnos nem tudom, hogy megtalálták-e, de neki és mindenkinek üzenem: ha segítségre szorulót lát, mindig gondoljon arra, hogy mit érezne, ha az ő szerette, rokona szenvedne balesetet vagy lenne rosszul, és az emberek közönyösen elmennének mellette, otthagynák védtelenül?
Ezért is vállaltam az interjút, mert korábban azt gondoltam, hogy a segítségnyújtás mindenki számára természetes, de már olyan sokszor tapasztaltam ennek az ellenkezőjét, hogy úgy érzem: úton-útfélen fel kell hívnunk a figyelmet a fontosságára! Ezek szerint több negatív tapasztalatod is van ezen a téren?
Sajnos igen. Tavaly ősszel például hazafelé tartottunk a családommal, Gödöllő környékén jártunk, amikor egy furgon tűnt fel előttem, amely az út közepén, a felezővonalon haladt, bizonytalanul kacsázva. Először azt hittem, direkt nem akar elengedni, de előzés közben a feleségem ijedten vette észre, hogy a vezetője a kormányra borult, talán már nem is él.
Szinte nem is voltam tudatában annak, hogy mit cselekszem, de az fel sem merült bennem, hogy ne próbáljak segíteni. Felgyorsítottam, jóval előrébb hajtva lehúzódtam az út szélére, majd futni kezdtem az egyre lassuló autó felé. Egyetlen mozdulattal kinyitottam az utasoldali ajtót, beugrottam az anyósülésre és berántottam a kéziféket.
A valódi „horror” azonban csak ezután következett: a sofőr eszméletlen volt, a telefonom a saját autómban maradt, de hosszú perceken át hiába próbáltam kézzel-lábbal segítségnyújtásra, telefonálásra bírni a többi autóst, azok lassítás nélkül húztak el mellettünk. Végül sikerült telefonálnom és közben a furgon vezetője is magához tért. Szerencsére „csak” leesett a vércukra, ezért ájult el, de sokkal nagyobb baj, akár tömeges karambol is lehetett volna a következmény. A legszörnyűbb pedig az emberek közömbössége, a segítségnyújtási szándék hiánya volt. Mióta vagy buszvezető?
Utasaidnak is kellett már segítséget nyújtanod, akár újraélesztened valakit? Itt a Volánnál 2023 novembere óta dolgozom, de 2006-tól a BKV-nál is vezettem buszt, kisebb megszakítással 16 éve tekerem a kormányt. Ennyi idő alatt természetesen a fedélzeten is történtek kisebb balesetek, rosszullétek. Először egy BKV járaton epilepsziás rohamot kapott utast lélegeztettem, élesztettem újra. Találkoztam vele később, szerencsésen megúszta. Egy hölgy a padon ült Békásmegyeren, eszméletlenül, őt stabil oldalfekvésbe helyeztem, amíg a mentők megérkeztek.
De mentettem már epilepsziás rohamot kapott fiatalembert a Balatonból is, és sajnos saját közeli családtagomat is kellett már újraélesztenem. Ez utóbbi óriási sokkal és pánikkal járt, de nagyon boldog vagyok, hogy végül képes voltam rá, sikerrel jártam és vissza tudtam őt hozni.
Erre bárki képes lehet, egy B kategóriás jogosítvány megszerzése során is oktatják ezeket az ismereteket, az emberek tapasztalataim szerint mégsem segítenek. A kitüntetést nem akartam elfogadni, mert nem ezért csinálom!
De a munkahelyi vezetőm ráébresztett: ki kell állnom a példámmal, hogy az emberek ezáltal is lássák, mennyire fontos, hogy ne fordítsuk el soha a fejünket, merjünk lépni! Neki – Füle István üzemvezetőnek – és valamennyi kollégámnak köszönettel tartozom, ők nagyon sokat segítettek és segítenek a munkámban.
Ez egy igazi család!
A MÁV-csoportnál mindennapos a segítségnyújtás, közszolgáltatóként kollégáink rendszeresen helyt állnak vészhelyzetekben. De reméljük, László példája máshová is eljut, és sokakat segít ráébreszteni, hogy bárki, bármikor segítségre szorulhat, akár az élete is múlhat azon, hogy mások elfordítják a fejüket, vagy éppen azonnal cselekednek. Kollégánknak gyermekkora óta szívügye, hogy másoknak segítsen. 2019-ben önkormányzati képviselői mandátumot is szerzett, hogy Óbudán létrehozzon egy gyermekszakrendelőt, amit sikerült is elérnie. Folyamatosan küzd saját, súlyos beteg kisfiáért is, és azért, hogy más gyerekek gyorsabb és pontosabb diagnózishoz jussanak. Harcukról számtalan cikk olvasható az interneten, könyv és dokumentumfilm is születik majd belőle, hogy mások is tudják: mindig van segítség!
Forrás: MÁV Zrt magazin
Kerestük Rózsa László Pétert telefonon:
Megkérdeztük az üggyel kapcsolatban és csak annyit reagált: ” Azt tettem amit kellett abban a pillanatban és emberi helyzetben.”
Sok ilyen emberre lenne szükség a mai világban, hiszen sokan kerülnek, kerülhetnek hasonló helyzetbe, és olykor igen is jó ha ott van egy hős, jelen esetben Rózsa László Péter.
Forrás: MÁV Zrt. magazin