Hogyan zajlott a tanulmány
A nyomozók három magyarországi résztvevő mintát vettek alapul.
1. minta: 772; 51% nő; átlagéletkor 23 év (18-54 év); 51% egyedülálló és 47% romantikus kapcsolatban (csak 2% házas); 80% heteroszexuális, 17% biszexuális , 2% meleg vagy aszexuális; hetente használ pornót.
2. minta: 792; 6% nő; átlagéletkor 40 év (19-76 év); 20% egyedülálló és 35% romantikus kapcsolatban (44% házas); 80% heteroszexuális, 18% biszexuális, 2% meleg vagy aszexuális; Heti 2-3 alkalommal pornóhasználat.
3. minta: 1082; 50% nő; átlagéletkor 24 év (18-64 év); 40% egyedülálló és 54% romantikus kapcsolatban (5% házas); 82% heteroszexuális, 15% biszexuális, 2% meleg vagy aszexuális; heti pornóhasználat.
A mérések között szerepelt egy újonnan felépített skálá, a Pornography Use Motivations Scale (PUMS), amely nyolc tényezőből áll (zárójelben található példák):
- Az unalom elkerülése (pl. „Pornót nézek, mert el akarom ütni az időt, amikor unatkozom”.)
- Érzelmi figyelemelterelés vagy elnyomás („Pornót nézek, hogy elnyomjam a rossz hangulatomat”).
- Fantázia („Pornót nézek, mert részese lehetek olyan dolgoknak, amelyeket a való életben nem tapasztalhatok meg.”)
- A szexuális kielégülés hiánya („Pornót nézek, mert a szexuális életem nem kielégítő.”)
- Önfeltárás („Pornót nézek, hogy jobban megismerjem saját szexuális vágyaimat.”)
- Szexuális kíváncsiság („Pornót nézek, hogy új dolgokat tanuljak.”)
- Szexuális élvezet („Pornót nézek, mert megkönnyíti a maszturbációt .”)
- Stresszcsökkentés („Pornót nézek, mert ez az egyik legjobb módja a stressz enyhítésének.”)
Egy második skálát, a Problematic Pornography Consumption Scale-t (PPCS) használták a problémás pornográfiahasználat értékelésére. Hat tényezőt tartalmazott:
- Konfliktus („A pornónézés megakadályozott abban, hogy a legjobbat hozzam ki magamból.”)
- Hangulatmódosítás („A pornónézés megszabadult a negatív érzéseimtől.”)
- Visszaesés („Amikor megfogadtam, hogy nem nézek többé pornót, csak rövid ideig tudtam csinálni.”)
- Salience („Folyamatosan terveztem, mikor nézzek pornót.”)
- Tolerancia („Úgy éreztem, hogy egyre több pornóra van szükségem ahhoz, hogy kielégítsem az igényeimet.”)
- Visszavonás („Izgatott lettem, amikor nem tudtam pornót nézni.”)
Az elvihető
A pornóhasználat motivációira, a pornográfia megtekintésének gyakoriságára, a problémás pornóhasználatra és a nemek közötti különbségekre vonatkozó megállapításokat az alábbiakban foglaljuk össze.
Motivációk
A pornónézés három fő motivációja a szexuális élvezet, a szexuális kíváncsiság és a fantázia volt.
A pornográfia megtekintésének gyakorisága
A szexuális élvezet mérsékelt kapcsolatban állt a pornóhasználat gyakoriságával, míg az unalomkerülés és a stresszcsökkentés gyengén. A szexuális kíváncsiságnak, fantáziának, a szexuális elégedettség hiányának, az érzelmi figyelemelterelésnek vagy elnyomásnak, valamint az önfeltárásnak nem volt összefüggése a pornográfia megtekintésének gyakoriságával.
Problémás pornográfia használata
A szexuális élvezet, a fantázia, az unalomkerülés és az érzelmi figyelemelterelés vagy elnyomás gyengén társult a problémás pornónézéshez, míg a stresszcsökkentés mérsékelt. A szexuális kíváncsiság, a szexuális elégedettség hiánya és az önfeltárás nem volt összefüggésben a problémás pornóhasználattal.
Férfi kontra Nők
A nőkhöz képest a férfiak magasabb pontszámot értek el a pornó szexuális élvezet, érzelmi elterelés vagy elnyomás, a stressz csökkentése, az unalom elkerülése, a fantázia és a szexuális elégedettség hiánya terén. Nem találtak nemi különbséget a szexuális kíváncsiság és az önfeltáró motívumok tekintetében.
Összegzés
Összefoglalva, a pornóhasználat legfőbb motivációja a szexuális élvezet (45%), a szexuális kíváncsiság (12%) és a fantázia (10%) volt.
Ennél is fontosabb, hogy más indítékokhoz képest az érzelmi figyelemelterelés/elnyomás és különösen a stresszcsökkentés volt a legerősebb kapcsolatban a problémás pornóhasználattal. Miért? Talán azért, mert a problémás pornónéző egyének gyakran használnak pornográfiát öngyógyításra és stressz kezelésére.
Bizonyos értelemben ennek van értelme, mert a bevett stresszkezelési technikákhoz képest a pornográfia megtekintése gyorsabb és kényelmesebb módszernek tűnhet a stressz csökkentésére. A pornónézés azonban túlzóvá és nem megfelelővé válhat, és maga is stressz és kapcsolati konfliktusok forrásává válhat.
Fontos megjegyezni, hogy a stresszcsökkentés önmagában (azaz érzelmi figyelemelterelés vagy érzelmi elfojtó motívumok nélkül) nem vezethet problémás pornóhasználathoz. Más szavakkal, a problémás pornóhasználat valószínűleg gyakrabban fordul elő azoknál az embereknél, „akik nem csak a stressz csökkentésére használnak pornográfiát, hanem azért is, hogy elkerüljék a negatív érzéseket, elfelejtsék problémáikat, és elmeneküljenek a való világból”.
Ez azt sugallja, hogy a pornófüggőség nemcsak bizonyos személyiségjegyekkel (pl. impulzív, kényszeres) emberekben alakulhat ki , hanem azokban az egyénekben is, akik jelenleg túlterheltnek érzik magukat, nem képesek sikeresen megbirkózni vagy szabályozni érzelmeiket.
Tehát az ezen egyének hatékonyabb megküzdését célzó pszichológiai beavatkozások (pl. relaxációs technikák, problémamegoldó stratégiák alkalmazása) szintén megakadályozhatják a problémás pornónézési szokások kialakulását.